Horváth L. Adrián (LAdrián) képzőművész (1983-):
2001-2008 között elsősorban rézkarcokat, linómetszeteket alkottam; 2010 óta egyedi grafikákat és festményeket készítek. Emellett könyv borítókat és illusztrációkat is készítek. 2008 óta tanítok rajzot Dunaharasztiban általános iskolásoknak.
Tanulmányaim:
1997 – 2001 Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnázium (mostani: Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – Zalaegerszeg),
2001 – 2003 Munkácsy – Ady Kirakatrendező és Dekoratőr Iskola – Zalaegerszeg,
2004 – 2008 Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar, rajz – vizuális kommunikáció tanári szak,
2011-2012 Kaposvári Egyetem Művészeti Kar, vizuális – és környezetkultúra tanár mesterképzés.
Kiállítások:
2001-től kezdődően állítok ki önálló kiállításokon, emellett 2007-től kezdődően 34 csoportos kiállításon vettem részt eddig munkáimmal az ország több pontján, elsősorban Zalaegerszegen, Budapesten és Dunaharasztin.
Oldalaim:
http://hladrian-gondolatok-leirasok.blogspot.hu/
“Az ember végtelenül több mint ember.”
(Pascal)
Az utóbbi években egyre fontosabbnak tartom, hogy a keresztény hitemről, az ahhoz kapcsolódó gondolatokról szóljanak alkotásaim. Ez egy végtelen „korsó”, végtelen mély tartalommal; amelyből ha töltünk másoknak, mindig újabb-és újabb mélységei tárulnak fel előttünk; miközben friss vízzel telítődik meg újra-és újra.
Alkotásaim alapját bibliai igehelyek, szerzetesek, lelki írók műveinek egy-egy mondatai, illetve hosszabb gondolatai adják (pl.: P. Henri Boulad S. J., Carlo Caretto, Michel Quoist, O. Hallesby), továbbá újabban keresztény témájú versek hatására is festek. Így az alkotásaim címei sosem kérdések számomra, hiszen a szavakból indulok ki. A szöveg, az írott betűk és az a mögött húzódó gondolatok adnak képi ötletet: azaz maga az Isten által nekünk adott Értelem. Csodálatos ajándék ez, amely által emberként új dolgokat alkothatunk és egyedüliként a teremtett világban így is átadhatjuk a következő koroknak önmagunkat.
Ha a Végtelen Istenből merítünk, az oda is fog visszatérni, akkor is, ha már nem leszünk, vagy nem lesznek alkotásaink, esetleg megsemmisülnek. Hiszem, hogy gondolataim, testem sem az enyém, így alkotásaim sem azok. Felelős vagyok értük, és azért, amiről szólnak. Minden Istené volt, van és lesz is. Én csak kiemelem a Végtelenből, hogy láthatóvá tegyem egy nagyon rövid időre.
“Az ima célja az Isten által kitöltött üresség. Itt az idő sincs többé, mert az örökkévalóságban vagyunk. Edénnyé kell lennünk, hogy Isten teljessége teret találhasson bennünk.”
(P. Henri Boulad S. J. jezsuita szerzetes, író)
Az alkotás: imává is válhat. Annak egy formájává.
Ha edénnyé, üressé vállunk, akkor felhasználhatóvá vállunk, olyanná, akit meg lehet „tölteni”.
Az utóbbi 6 évben főleg színes, ceruzával készített rajzokat és akril festékkel készülő festményeket alkotok. Többször visszatérő, a festményeim alapjait adó témák: csodálat, csend-nyugalom (puszta), időtlenség, végtelen, fent-lent, Isten-ember kapcsolat, parányi porszem létünk, elmúlás.