Omnia Ab Uno 1.
(Minden az Egyből)
akril, feszített vászon - 80 x 40 cm – 2015
Elköltözés
akril, feszített vászon - 70 x 50 cm – 2014
Öröm
akril, feszített vászon - 50 x 60 cm – 2015
Megálló
akril, feszített vászon - 50 x 70 cm – 2015
"Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél..."
akril, farostlemez - 66 x 40,7 cm - 2016
(Pál levele az efezusiakhoz 4,10 alapján)
"eritis sicut Deus"
("...olyanok lesztek, mint az Isten..." 1 Mózes 3,5)
akril, farostlemez - 80 x 60 cm – 2016
Szédület
akril, feszített vászon - 80 x 40 cm - 2016
Szabó Lőrinc: Szédület
Nem kell nekem a ti istenetek!
Okos a világ, gyáva, beteg.
Lapos mocsárban lapos az ég:
"csak felszínt, emberit: ez is elég!"
Hegytetőn állok - Óh, fellegek,
hogy hív a ti rohanó lelketek!
Én emberentúlit akarok -
Óh ormok, rémek, erők, viharok!
Óh, ormok, álmaim ormai!
Óh, szédület, iszonyú tornyai!
Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét,
de megnő, aki szakadékba lép.
Föl! Át! Le! - Szétcsap az egy irány -
Oldj ki magamból, emelj, Apám!
Tépj ki - végy vissza, istenem:
ölj meg, ölelj meg, Végtelen.
Nyílás
akril, feszített vászon - 50 x 60 cm – 2015
Nagycsütörtök
akril, feszített vászon - 65 x 120 cm - 2017
Dsida Jenő: Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.
A kutya
akril, feszített vászon - 70 x 50 cm - 2017
József Attila: A kutya
Oly lompos volt és lucskos,
a szőre sárga láng,
éhségtől karcsú,
vágytól girhes,
szomorú derekáról
messze lobogott
a hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
laktak a szemében
s kenyérhéját, miegymást
keresgélt.
Úgy megsajnáltam, mintha
belőlem szaladt volna
elő szegény kutya.
s a világból nyüvötten
ekkor mindent láttam ott.
Lefekszünk, mert így kell,
mert lefektet az este
s elalszunk, mert elaltat
végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
feküdvén, mint a város,
fáradtság, tisztaság
hűs boltja alatt némán,
egyszer csak előbúvik
nappali rejtekéből,
belőlünk,
az az oly-igen éhes,
lompos, lucskos kutya
és Istenhulladékot,
Istendarabkákat
keresgél.
Utcaseprő
akril, feszített vászon - 70 x 50 cm – 2017
Időbomlás
akril, feszített vászon - 80 x 80 cm - 2017
Szentmihályi Szabó Péter: Szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok a végtelenbe,
a Végtelen sötét terekbe,
ahol az idő kék terekbe bomlott,
hol istenfogak őrölnek kristálycsontot –
oda vágyom, ahol az anyag is reszket,
ahol lefagynak egymásról a testek,
ahol csak nincsen-t és nem-et suttognak kőajkak el az ércvilág felett,
s a mindenség forgó, örök kupolája nem ing,
hiába földevő, rongyos részegségeink.